A Holter-vizsgálat egy hordozható készülékkel végzett, hosszabb ideig tartó EKG-rögzítés, amely a mindennapi tevékenységek közben folyamatosan regisztrálja a szív elektromos működését. A hagyományos EKG csak néhány másodpercet vagy percet rögzít, így az időnként jelentkező ritmuszavarok könnyen rejtve maradnak. A Holter-monitor ezzel szemben általában 24–48 órán át, szükség esetén akár több napig vagy hétig is méri a szívritmust, így nagyobb eséllyel „kapja el” azokat az eltéréseket, amelyek panaszt okoznak. A vizsgálat fájdalmatlan, nem jár sugárterheléssel, és nem igényel kórházi tartózkodást.
Mire való a Holter-vizsgálat?
A vizsgálat elsődleges célja annak kiderítése, hogy a beteg panaszai mögött áll-e szívritmuszavar, illetve hogy egy már ismert szívbetegség hogyan viselkedik a hétköznapokban. Gyakran kérik a következő esetekben:
- visszatérő szívdobogás-érzés, szapora vagy kihagyó szívverés,
- megmagyarázatlan szédülés, „elsötétülés”, ájulás vagy ájulásközeli állapot,
- gyanított vagy ismert szívritmuszavar, például pitvarfibrilláció felderítése, gyakoriságának felmérése,
- ritmusszabályozó gyógyszeres kezelés hatásának ellenőrzése,
- pacemaker vagy beültetett defibrillátor működésének kiegészítő vizsgálata,
- stroke után, ha ismeretlen eredetű az agyi érelzáródás, és ritmuszavar gyanúja merül fel.
A Holter-vizsgálatok típusai
| Típus | Rögzítés időtartama | Mikor hasznos? |
|---|---|---|
| Hagyományos EKG-Holter | 24–48 óra | Naponta vagy szinte naponta jelentkező panaszok |
| Hosszabb távú Holter, tapaszmonitor | több nap, akár 1–2 hét | Ritkábban, néhány naponta jelentkező tünetek |
| Eseményrögzítő | hetek | Ritka panaszok; a beteg a tünet idején maga indítja a rögzítést |
| Beültethető eseményrögzítő (loop recorder) | akár évekig | Nagyon ritka, de jelentős panaszok, például tisztázatlan ájulás |
| Vérnyomás-Holter (ABPM) | 24 óra | Nem a ritmust, hanem a vérnyomás napi ingadozását méri |
Hogyan zajlik a vizsgálat?
A rendelőben az asszisztens néhány öntapadó elektródát ragaszt a mellkasra, ezeket vékony vezetékek kötik össze egy kis, övre csatolható vagy nyakba akasztható rögzítőkészülékkel. Újabb eszközöknél egyetlen tapasz tartalmazza a teljes rendszert. Szőrös mellkas esetén a tapadás érdekében kis területen borotválni lehet a bőrt. A felhelyezés néhány percet vesz igénybe, utána a beteg hazamehet, és a megszokott napirendje szerint élhet.
A viselés ideje alatt fontos a tüneti napló vezetése: ebbe kell feljegyezni, mikor milyen panasz jelentkezett (például szívdobogás, szédülés, mellkasi nyomás), és mit csinált éppen (lépcsőzés, alvás, gyógyszerbevétel, kávé). Sok készüléken eseménygomb is található, amelyet a tünet idején meg kell nyomni. A rögzítés végén a készüléket visszaviszik a rendelőbe, ahol levételre kerül, az adatokat pedig számítógépes program és orvos értékeli.
Felkészülés és teendők viselés közben
- A felhelyezés előtt érdemes lezuhanyozni, mert a hagyományos készülékkel viselés közben általában nem lehet fürdeni vagy zuhanyozni. Erről a vizsgálatot végző hely ad pontos tájékoztatást.
- A mellkasra ne kenjen testápolót, olajat, mert ez rontja az elektródák tapadását.
- Kényelmes, elöl gombolható ruházat ajánlott.
- A szokásos gyógyszereit általában szedje tovább, kivéve, ha kezelőorvosa másként rendelkezik.
- Kerülje az erős mágneses tereket, elektromos takarót, és ne húzza le vagy igazgassa feleslegesen az elektródákat.
- Ha egy elektróda leválik, próbálja visszanyomni, és jelezze a vizsgálóhelynek.
Fontos, hogy a vizsgálat napjain ne kímélje magát jobban, mint máskor. A cél éppen az, hogy a szív a hétköznapi terhelés mellett legyen megfigyelve.
Mikor forduljon orvoshoz?
A Holter-vizsgálat tervezett, nem sürgősségi eljárás. Ha viselés közben súlyos tünet lép fel, ne várja meg a rögzítés végét.
Azonnal hívja a 112-t, ha erős, szorító mellkasi fájdalmat, hirtelen kialakuló súlyos légszomjat, eszméletvesztést, tartósan nagyon szapora vagy nagyon lassú szívverést tapasztal rosszulléttel együtt, illetve ha arc- vagy végtagzsibbadás, beszédzavar jelentkezik.
Napokon belül forduljon orvoshoz, ha a szívdobogás-érzés, szédülés gyakoribbá válik, vagy ha új panaszok jelennek meg. Éjszaka vagy hétvégén, nem életveszélyes panasz esetén a központi ügyelet az 1830-as számon érhető el.
Mit mutat az eredmény?
A kiértékelés során az orvos megnézi a legalacsonyabb, legmagasabb és átlagos szívfrekvenciát, a nappali és éjszakai ritmust, a korai (extra) ütések számát és jellegét, a szapora vagy lassú ritmuszavarok előfordulását, valamint a szünetek hosszát. Kiemelten fontos, hogy a naplóban jelzett tünetek idején milyen ritmus látható: ha a panasz idején normális a szívritmus, az is értékes információ, mert segít más okok felé terelni a kivizsgálást.
Egészséges embereknél is előfordulhat néhány extraütés vagy rövid, ártalmatlan ritmusingadozás. Az eredményt mindig a tünetek, a kórelőzmény és más vizsgálatok fényében kell értelmezni. Ha a Holter nem rögzített panaszt, de a tünetek továbbra is fennállnak, hosszabb idejű monitorozásra, eseményrögzítőre vagy további vizsgálatokra, például szívultrahangra vagy terheléses EKG-ra lehet szükség.
Van-e kockázata?
A Holter-vizsgálat biztonságos, gyakorlatilag kockázatmentes. A leggyakoribb kellemetlenség az elektródák alatti bőrpír, viszketés vagy enyhe bőrirritáció, ami a levétel után általában rövid időn belül elmúlik. Ragtapasz-érzékenység esetén érdemes ezt előre jelezni. A készülék viselése alvás közben kissé zavaró lehet.
Melyik szakorvoshoz forduljon?
Holter-vizsgálatot jellemzően kardiológus kér és értékel, de a háziorvos vagy belgyógyász is javasolhatja. Magánellátásban beutaló nélkül is igénybe vehető. Ájulás, szédülés esetén a kivizsgálásban neurológus is részt vehet, ha a panaszok idegrendszeri eredete is felmerül.