Az Achilles-ín a test legerősebb ina, amely a vádli izmait köti a sarokcsonthoz, és lehetővé teszi a lábujjhegyre emelkedést, a járást, a futást és az ugrást. Az Achilles-ín „gyulladása” a köznyelvben elterjedt kifejezés, a szakirodalom azonban ma inkább Achilles-ín-bántalomról (tendinopathia) beszél, mert a panaszok hátterében legtöbbször az ín túlterhelés miatti szerkezeti változása áll, és nem klasszikus gyulladás. Gyakori a futóknál és a sportolóknál, de mozgásszegény életmódú, középkorú embereknél is előfordul. Megfelelő kezeléssel a legtöbb esetben jól javul, a gyógyulás azonban általában hónapokat vesz igénybe.
Hogyan jelentkezik?
- fájdalom és merevség a sarok fölött, az ín mentén, különösen reggel, az első lépéseknél,
- a fájdalom a mozgás elején jelentkezik, bemelegedés után enyhülhet, majd terhelés után erősödik,
- érzékenység az ín megnyomásakor,
- az ín megvastagodása, csomószerű duzzanata,
- lépcsőn felfelé, lábujjhegyre emelkedéskor vagy emelkedőn járáskor erősödő fájdalom.
A panasz helye szerint két fő típust különítenek el:
| Típus | Fájdalom helye | Jellemző |
|---|---|---|
| Középső szakasz bántalma | a sarokcsont fölött néhány centiméterrel, az ín közepén | gyakran futóknál, az ín orsószerű megvastagodásával |
| Tapadási bántalom | közvetlenül a sarokcsonton, az ín tapadásánál | gyakran társul a sarokcsont kinövésével, nyáktömlő-gyulladással; a cipő sarka nyomhatja |
Okok és kockázati tényezők
Az Achilles-ín bántalma akkor alakul ki, ha az ínt érő terhelés meghaladja annak alkalmazkodóképességét. Gyakori okok és kockázati tényezők:
- a futás mennyiségének vagy intenzitásának hirtelen növelése, dombfutás, ugrások,
- hosszabb kihagyás utáni gyors visszatérés a sporthoz,
- feszes, gyenge vádliizmok,
- nem megfelelő vagy elhasznált sportcipő,
- életkor előrehaladása, túlsúly,
- cukorbetegség, magas koleszterinszint,
- egyes gyógyszerek, például a fluorokinolon típusú antibiotikumok és a szteroidok, amelyek növelhetik az ínbántalom és az ínszakadás kockázatát,
- gyulladásos ízületi betegségek, például a Bechterew-kór vagy a pikkelysömörhöz társuló ízületi gyulladás, amelyek az ín tapadási helyének gyulladásával (enthesitis) járhatnak.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az Achilles-ín bántalmát fontos elkülöníteni az ínszakadástól, amely sürgős ellátást igényel.
Még aznap vizsgáltassa ki magát sürgősségi osztályon vagy traumatológiai ambulancián, ha:
- hirtelen éles fájdalmat érzett a sarok fölött, mintha hátulról megrúgták vagy megütötték volna,
- pattanó hangot hallott,
- nem tud lábujjhegyre állni, és járása jelentősen megváltozott,
- az ín mentén behúzódást, „lyukat” tapint.
Ezek Achilles-ín-szakadásra utalnak, amelyet mielőbb kezelni kell. Éjszaka vagy hétvégén, nem életveszélyes esetben a központi ügyelet az 1830-as számon érhető el.
Napokon belül forduljon orvoshoz, ha az ín duzzadt, piros, meleg, ha láz kíséri, ha a fájdalom két-három hét kímélés után sem javul, ha mindkét oldalon jelentkezik, vagy ha egyéb ízületi panaszai, derékfájása is van.
Diagnózis
Az orvos kikérdezi a panaszokról, a sporttevékenységről és a szedett gyógyszerekről, majd megvizsgálja az ínt, a vádli izmait, a boka mozgását és a lábtartást. Egyszerű vizsgálattal (a vádli összenyomásával) az ínszakadás is kizárható. Szükség szerint:
- ultrahangvizsgálat mutatja meg az ín megvastagodását, szerkezeti eltéréseit, részleges szakadását,
- MRI-vizsgálat készülhet bizonytalan esetben vagy műtét tervezésekor,
- röntgenfelvétel a sarokcsont kinövésének, meszesedésének megítélésére,
- gyulladásos betegség gyanújakor laborvizsgálatok.
Kezelés
A kezelés alapja a terhelés okos szabályozása és a célzott gyakorlatprogram. A teljes nyugalom általában nem javasolt, mert az ín a megfelelő, fokozatos terhelésre reagál a legjobban.
Otthoni teendők
- Csökkentse, de ne hagyja abba teljesen a terhelést: a fájdalmat fokozó tevékenységet (futás, ugrás) átmenetileg cserélje kíméletesebb mozgásra, például kerékpározásra, úszásra.
- Kényelmes, jól párnázott cipőt viseljen; a sarokemelő betét átmenetileg tehermentesítheti az ínt.
- Fájdalom esetén hűtés és rövid ideig fájdalomcsillapító vagy nem szteroid gyulladáscsökkentő segíthet; az adagolásról a betegtájékoztató, gyógyszerész vagy orvos ad útmutatást.
Gyógytorna
A legjobban bizonyított kezelés a fokozatosan nehezedő erősítő gyakorlatprogram, például az excentrikus (lassú leengedéses) vagy a lassú, nagy terhelésű vádliemelések. A programot gyógytornász állítja össze és fokozza; a javulás általában hetek-hónapok alatt jelentkezik, ezért kitartás szükséges. A tapadási típusnál a gyakorlatok módosítva, a sarok mély leengedése nélkül végzendők.
További lehetőségek
- Lökéshullám-terápia: elhúzódó panaszok esetén kiegészítő kezelésként alkalmazható.
- Injekciók: szteroidinjekciót az ínba általában nem javasolnak, mert növelheti az ínszakadás kockázatát.
- Műtét: ritkán, a hónapokig tartó, megfelelő konzervatív kezelésre sem javuló esetekben jön szóba.
Megelőzés
- A futás mennyiségét és intenzitását fokozatosan növelje.
- Rendszeresen végezzen vádlierősítő és -nyújtó gyakorlatokat.
- Melegítsen be edzés előtt, és cserélje időben az elhasznált sportcipőt.
- Ha antibiotikumot vagy szteroidot szed, és az ín környékén fájdalmat érez, jelezze orvosának.
A boka gyakori sérüléséről a bokaficamról szóló cikkben olvashat.
Melyik szakorvoshoz forduljon?
Elhúzódó Achilles-ín-panaszok esetén ortopéd traumatológus szakorvos vizsgálata javasolt, aki szükség szerint képalkotó vizsgálatot kér és meghatározza a kezelést; ínszakadás gyanújakor sürgős traumatológiai ellátásra van szükség. A rehabilitációban gyógytornász, sportolóknál sportorvos is segít. Gyulladásos betegség gyanújakor reumatológus bevonása indokolt.