A pajzsmirigy-ultrahang a nyak elülső részén elhelyezkedő, pillangó alakú pajzsmirigy képalkotó vizsgálata. Fájdalmatlan, sugárterheléssel nem járó, gyorsan elvégezhető módszer, amely megmutatja a mirigy méretét, szerkezetét, és azt, hogy vannak-e benne csomók vagy ciszták. Mivel a pajzsmirigycsomók nagyon gyakoriak, és többségük jóindulatú, a vizsgálat legfontosabb szerepe az, hogy segítsen elkülöníteni a megnyugtató eltéréseket azoktól, amelyek további kivizsgálást igényelnek.
Mire való a pajzsmirigy-ultrahang?
Az ultrahang a pajzsmirigy alakját és szerkezetét vizsgálja, a működéséről (hormontermeléséről) viszont önmagában nem ad információt. A működést vérvizsgálattal, elsősorban a TSH, illetve szükség esetén az FT4, FT3 és a pajzsmirigy-ellenes antitestek mérésével lehet megítélni. A két vizsgálat ezért kiegészíti egymást.
Az orvos jellemzően az alábbi helyzetekben kéri:
- tapintható csomó vagy duzzanat a nyak elülső részén;
- megnagyobbodott pajzsmirigy (golyva) gyanúja;
- eltérő pajzsmirigy-laboreredmény, például alul- vagy túlműködés;
- autoimmun pajzsmirigybetegség, például Hashimoto-thyreoiditis gyanúja vagy követése;
- más képalkotó vizsgálat (CT, MRI, nyaki érultrahang) során véletlenül észlelt csomó;
- ismert csomók rendszeres követése;
- pajzsmirigyműtét előtti és utáni ellenőrzés;
- vékonytű-biopszia (FNAB) célzott elvégzése.
Tünetmentes, átlagos kockázatú emberek rutinszerű szűrésére a nemzetközi ajánlások nem javasolják a pajzsmirigy-ultrahangot, mert sok jelentéktelen, apró csomót mutat ki, amelyek felesleges további vizsgálatokhoz vezethetnek. Más a helyzet, ha valakinek fokozott a kockázata, például gyermekkorában a nyaki régiót érintő sugárkezelést kapott, vagy a családjában bizonyos örökletes pajzsmirigyrák-formák fordultak elő.
Felkészülés a vizsgálatra
A pajzsmirigy-ultrahang különösebb felkészülést nem igényel. Nem kell éhgyomorra érkeznie, a szokásos gyógyszereit beveheti. Érdemes olyan ruhát viselni, amely szabadon hagyja a nyakat, és a nyakláncot, fülbevalót előtte levenni.
Vigye magával:
- a korábbi pajzsmirigy-ultrahang leleteit, mert a változás megítéléséhez az összehasonlítás nagyon fontos;
- a legutóbbi pajzsmirigy-laborleleteit;
- a szedett gyógyszerei listáját, különösen pajzsmirigyhormon vagy pajzsmirigy-működést csökkentő készítmény esetén;
- korábbi biopszia vagy műtét zárójelentését.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
A vizsgálat hanyatt fekve történik, a fej enyhén hátrahajtva, hogy a nyak elülső része jól hozzáférhető legyen. Az orvos zselét visz fel a bőrre, majd a vizsgálófejet a nyakon mozgatva különböző síkokban leképezi a pajzsmirigy mindkét lebenyét, az ezeket összekötő részt (isthmus), valamint a környező nyirokcsomókat. Szükség esetén Doppler-üzemmódban a mirigy és a csomók vérellátását is megnézi.
A vizsgálat általában 10–20 percig tart, nem fáj, legfeljebb a vizsgálófej enyhe nyomása lehet kellemetlen. Előfordulhat, hogy nyelésre kérik, mert így jobban elkülöníthetők a képletek. Az eredményt rendszerint a vizsgálat végén szóban és írásos lelet formájában is megkapja.
Mit jelent az eredmény?
A lelet leírja a pajzsmirigy méretét (gyakran térfogatát), szerkezetét és az esetleges csomók jellemzőit. Gyakori kifejezések:
| Kifejezés a leletben | Jelentése |
|---|---|
| Homogén, ép szerkezet | Egyenletes, normális szövetkép. |
| Inhomogén, csökkent echogenitás | Gyakran gyulladásra, például autoimmun folyamatra utal; a laborral együtt értelmezendő. |
| Ciszta | Folyadékkal telt üreg, többnyire jóindulatú. |
| Göb, csomó (nodulus) | Körülírt szerkezeti eltérés; jellemzőitől függ a teendő. |
| TI-RADS vagy EU-TIRADS kategória | Pontrendszer, amely a csomó ultrahangos jellegzetességei alapján becsüli a rosszindulatúság valószínűségét. |
| Golyva (struma) | A pajzsmirigy megnagyobbodása, lehet csomós vagy diffúz. |
A csomók megítélésekor az orvos a méretet, az alakot, a széli rajzolatot, a szerkezetet, az echogenitást és az esetleges mikromeszesedéseket veszi figyelembe. Ezek alapján dönt arról, hogy elegendő-e az ultrahangos követés, vagy vékonytű-biopszia szükséges. A biopszia során vékony tűvel, ultrahang-vezérléssel sejtmintát vesznek a csomóból, amelyet citológiai vizsgálat értékel. A kezelési lehetőségekről a pajzsmirigycsomó és pajzsmirigy-eltávolítás című cikkben olvashat bővebben.
Fontos tudni, hogy egy csomó jelenléte önmagában nem jelent daganatot. A legtöbb pajzsmirigycsomó jóindulatú, és sok esetben semmilyen beavatkozást nem igényel, csak időszakos ellenőrzést.
Vannak-e kockázatai?
Az ultrahangvizsgálat nem jár ionizáló sugárzással, ezért terhesség és szoptatás alatt is biztonságosan elvégezhető, és szükség esetén akár rövid időn belül is megismételhető. Kontrasztanyagot a rutinvizsgálathoz nem használnak. Mellékhatással gyakorlatilag nem kell számolni; a zselé ritkán okozhat enyhe bőrirritációt. A vékonytű-biopszia kis beavatkozás, utána enyhe nyomásérzékenység, kisebb bevérzés előfordulhat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Azonnal hívja a 112-t, ha a nyakán hirtelen gyorsan növő duzzanat jelenik meg, és ezzel együtt légszomj, fulladásérzés, hangos, sípoló légzés vagy nyelési képtelenség lép fel.
Napokon belül forduljon orvoshoz, ha:
- tapintható vagy látható csomót, duzzanatot észlel a nyakán;
- tartós rekedtség, nyelési nehézség vagy nyomásérzés jelentkezik a nyakban;
- a nyakon megnagyobbodott, nem fájdalmas nyirokcsomót tapint;
- pajzsmirigy-működészavarra utaló tüneteket észlel, például megmagyarázhatatlan fogyást vagy hízást, szívdobogás-érzést, tartós fáradtságot, hidegtűrési vagy melegtűrési zavart.
Az alulműködés jellemző tüneteiről a pajzsmirigy-alulműködés című cikk ad áttekintést.
Melyik szakorvoshoz forduljon?
A pajzsmirigy betegségeinek kivizsgálása és kezelése endokrinológus feladata, aki az ultrahangot gyakran maga végzi, és a laboreredményekkel együtt értelmezi. A vizsgálatot radiológus is elvégezheti, ilyenkor a lelet alapján az endokrinológus dönt a további teendőkről. Műtéti kezelés szükségessége esetén endokrin sebész vagy fül-orr-gégész is bekapcsolódhat a kezelésbe.